Egyszer vol, hol nem volt...

Él a hegyen egy roma család...apa, anya, nagyszülők, egy kisfiú, aki fogyatékos, olyan 8-9 év körüli, egy kisbaba (pár hónaposka), szintén valami hibácskával. Se folyóvíz, se áram... azzal fűtenek, amit találnak. A felnőttek állandóan felöntenek a garatra, közben a vityilló majd' összedől.
A problémára felhívtuk a gyermekvédelmisek figyelmét.
Válasz: jobb helyen vannak a gyerekek, mintha elvennék tőlük....
Komolyan mondom: ha az a két gyerek kutya lenne, már régen egy állatmenhelyen lennének, ahonnan pedig már szerető gazdihoz kerültek volna... (legalábbis a környékünkön)
Ennyit ér egy élet, és ennyit ér a gyermekvédelem Magyarországon?

tehetetlen

Ma megint két állatkínzással kapcsolatos linket is találtam a fbon... elkeserítő, mennyire tehetetlenek vagyunk az ilyen elemekkel szemben. Elkeserítő, milyen tehetetlenek azok a kis élőlények, akikkel mindez megtörténik. Mit érezhet egy fához kötött kiskutya, amikor két másik nagykutyát uszítanak rá, és védekezni sincs lehetősége? Mit érezhet az a kivénhedt harcieb, akinek talán pont a saját gazdája vágta fel több helyen késsel a kis bundáját, hogy jobban vérezzen?
Hogy képesek ezek után megnyalni ismeretlen megtalálójuk kezét? Mi lehet egy ilyen megkínzott kis állat lelkében???