2011 januárban elment édesapánk. Hosszan szenvedett a megváltásért, majd 4 évet. 2011 májusában aztán erőt vettem magamon, és elmentem abba a házba, ahonnan elindult az utolsó útjára a kórházba. Persze nem először jártunk a házban, de a hálószoba tabu volt. Utolsó idejét javarészt már fekve töltötte, rá sem bírtam nézni az ágyra. Minden pontosan úgy volt, mint amikor felkelt belőle, senki sem nyúlt hozzá. Felemeltem a paplanokat. Alatta kisrádió, szemüveg, távirányító és egy zacskó bontott keksz. Győri. Én vittem neki. Ezt majszolhatta az utolsó otthon töltött napon. Elszorult a szívem, holott már eltelt egy fél év. Nem megy. Nem tudok gyászolni. Aránylag hosszú, tartalmas élete volt, de sokat nélkülözött, főleg lelkiekben. Nem volt egyszerű ember. A szív dolgaival nem tudott sokat kezdeni. Arra gondoltam, hogy valahol ugyanúgy végződött az élete, mint ahogy elkezdődött. Egyedül.
 |
| Laci bácsi, és a kisebbik édesapám |
Házasságon kívül született 1937-ben. Akkoriban ez még szörnyű bélyeg volt. Báttyával együtt egy Körmend melletti családhoz adták ki őket nevelőszülőkhöz. Marác. Verga-Temető. Nélkülözés, világháború. Mostohák. Már iskolába jár, mikor egy napon szekér áll meg a ház előtt. Rajta az édesanyja, és egy férfi. Nagymama évek után végre elérte, hogy feleségül vegye gyermekei apja. Mama leszól a kocsiról: "Ez itt az apátok! Eljöttünk értetek." Gondolom valami hasonlót érezhettek, mint Luke Skywalker, amikor kiderült, hogy él az apja, és ráadásul nem más, mint a gonosz Dart Vader. Innentől nem Lőrinc Pista már, hanem apjuk után Horváth. Valamiféle családi átkot hordozhatott apám, mert már az anyjának is problematikus gyermekkora volt. Dédimama egyedül élt, bábaasszony volt 4 saját, és számos "talált" gyermek anyja. 5 falu szült nála. Gazdag udvarház, de apa nélkül. Apák nem voltak. Azért naiv nem vagyok, nem gondolnám, hogy csupán a bábaasszonyi jövedelmből tudtak volna megélni. Gonosz idők voltak akkoriban a házasságon kívüli gyermekek számára. Talán öröklődik az ilyesmi, a sors. Apa esetében csak azért fordult a kocka, mert találkozott anyámmal. De sokat ez sem segített rajta, lelke mélyén ugyanaz a lelencgyerek maradt. Apám pont olyan egyedül akart maradni halálában, mint ahogyan gyermekként megtapasztalta.
 |
| Lőrincz István, született: Nagykanizsa, 1937.11.01 Horváth István, elhunyt Nagykanizsa, 2012.01. 19. Élt 75 évet. |
