2011 januárban elment édesapánk. Hosszan szenvedett a megváltásért, majd 4 évet. 2011 májusában aztán erőt vettem magamon, és elmentem abba a házba, ahonnan elindult az utolsó útjára a kórházba. Persze nem először jártunk a házban, de a hálószoba tabu volt. Utolsó idejét javarészt már fekve töltötte, rá sem bírtam nézni az ágyra. Minden pontosan úgy volt, mint amikor felkelt belőle, senki sem nyúlt hozzá. Felemeltem a paplanokat. Alatta kisrádió, szemüveg, távirányító és egy zacskó bontott keksz. Győri. Én vittem neki. Ezt majszolhatta az utolsó otthon töltött napon. Elszorult a szívem, holott már eltelt egy fél év. Nem megy. Nem tudok gyászolni. Aránylag hosszú, tartalmas élete volt, de sokat nélkülözött, főleg lelkiekben. Nem volt egyszerű ember. A szív dolgaival nem tudott sokat kezdeni. Arra gondoltam, hogy valahol ugyanúgy végződött az élete, mint ahogy elkezdődött. Egyedül.
 |
| Laci bácsi, és a kisebbik édesapám |
Házasságon kívül született 1937-ben. Akkoriban ez még szörnyű bélyeg volt. Báttyával együtt egy Körmend melletti családhoz adták ki őket nevelőszülőkhöz. Marác. Verga-Temető. Nélkülözés, világháború. Mostohák. Már iskolába jár, mikor egy napon szekér áll meg a ház előtt. Rajta az édesanyja, és egy férfi. Nagymama évek után végre elérte, hogy feleségül vegye gyermekei apja. Mama leszól a kocsiról: "Ez itt az apátok! Eljöttünk értetek." Gondolom valami hasonlót érezhettek, mint Luke Skywalker, amikor kiderült, hogy él az apja, és ráadásul nem más, mint a gonosz Dart Vader. Innentől nem Lőrinc Pista már, hanem apjuk után Horváth. Valamiféle családi átkot hordozhatott apám, mert már az anyjának is problematikus gyermekkora volt. Dédimama egyedül élt, bábaasszony volt 4 saját, és számos "talált" gyermek anyja. 5 falu szült nála. Gazdag udvarház, de apa nélkül. Apák nem voltak. Azért naiv nem vagyok, nem gondolnám, hogy csupán a bábaasszonyi jövedelmből tudtak volna megélni. Gonosz idők voltak akkoriban a házasságon kívüli gyermekek számára. Talán öröklődik az ilyesmi, a sors. Apa esetében csak azért fordult a kocka, mert találkozott anyámmal. De sokat ez sem segített rajta, lelke mélyén ugyanaz a lelencgyerek maradt. Apám pont olyan egyedül akart maradni halálában, mint ahogyan gyermekként megtapasztalta.
 |
| Lőrincz István, született: Nagykanizsa, 1937.11.01 Horváth István, elhunyt Nagykanizsa, 2012.01. 19. Élt 75 évet. |
Az, hogy őszinte részvétem, nem fejezi ki a lényeget, és úgy érzem, már a kifejezés jelentése is megkopott. Ezzel tehettél érte a legtöbbet, és agyászodért is, mert szembenézni mindig a legnehezebb. Én egy novellát szenteltem az érzésnek és épp olyan nyomasztó lett, mint az akkori érzéseim. Viszont segített. :)Sokszor hallgatom a nagymamámat, ahogy mesél a gyerekkoráról, a mostohájáról, az életéről és a háborúról. Azt hiszem akkoriban nem igen lehetett jó gyerekkor. Legalábbis az ő köreikben nem. Ezek nagyon értékes történetek. Persze nem vidámak, de értékesek.
VálaszTörlésSok erőt kívánok neked és békét édesapád magányos lelkének.
Köszi szépen! Rengeteg történet kering még a fejemben a dédiktől is, igaz, hogy csak halvány foszlányok, de megpróbálom őket nem csak szájhagyomány útján lejegyezni. Apuval kapcsolatban is van még jónéhány anekdotám raktáron. Konkrétan apa halálával kapcsolatban még nagyon képi szinten vagyok egyenlőre, megfogalmazni csak most próbálgatom, igen, ez a legjobb feldolgozási mód. Legalábbis számomra. köszi még egyszer...
VálaszTörlésVárom majd azokat is. :) Érdemes foglalkozni velük. Néhány bejegyzésen, amikor írtam, sírtam. És tudod mit? Nagyon jól esett!
TörlésTalán az olvasó nem érti meg, vagy át. Most még. De mindenki életében eljön az a pillanat, amikor a dolgok értelmet nyernek és akkor segíthet mindaz, amit már olvasott vagy átélt másokon keresztül.
Szóval, csak rajta! :)
Utólagos engedelmeddel kitettem az oldalad az olvasott blogokhoz. :) Mert jól esett. :)