Hát igen, a tanárok kiégése...ma jó példáját láttam ennek, de nem tanórán... (istenem, mi lehet az órákon?)
Összevonják ismét az iskolákat kicsiny városunkban, a szükséges tollvonáshoz kellett a tantestület véleményezése, miszerint ők (=városvezetés) velünk megvitatták a kérdést. Épületektől, műhelyektől szabadítanak meg bennünket, jól kialakult közösségeket helyeznek új helyre. (Melléklesen a kiürített épületek értéke közel egymilliárd forint....csak mellékesen persze)
Tíz éve egyszer már végigcsinálta ugyanezt a folyamatot "kicsiny" 170 fős testületünk, tehát van bőven tapasztalat (költözés, új műhelyek, építkezés, felújítás éveken keresztül)
Az aktuális okosok felvázolták a helyzetet, majd erre reagált tanácsunk és két éltesebb kolléga (nyugdíj előtt közvetlenül)...majd várták a további hozzászólásokat. Nem volt. Csend volt. Nem jellemző. Mindenki ült és hallgatott. Közel 200-an voltunk a teremben. Szavazás. Egyhangúlag megszavaztuk, hogy megvitattuk a témát. Most már holnap elfogadhatja a közgyűlés. Pont. Birkák. Mert unjuk. Mert felesleges bármit is mondani. Ha bégetünk, jöh a juhászkutya, és megmar (vigyázz ám az állásodra! csökken a gyereklétszám!)
Nah, ezt nevezem én kiégett pedagógustársadalomnak. És ugyan mit is érne a véleményünk.... egymilliárd forinttal szemben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése