Amolyan városi legenda. Mesélik a családban, így bizonyára van némi alapja. Nos, egyszer volt hol nem volt, volt az én anyai dédanyámnak egy tyúkja. Egy klasszikus a 20-as évekből. Amolyan tanyasi vörös. Bejárása volt a lakásba. Nem tudni már, miért, de egyesek szerint azért, mert féllábú volt, és a mami peppelte fel, mások szerint vak, süket, béna volt. Részletkérdés. Látom, ahogy ott üldögél a thonet karosszék támláján, és kotkodácsol. Jött, ment a házban, és nem tojt be; ha vécézni kellett kiment az udvarra (ezzel az elemmel volt gyerekkoromban a legtöbb problémám) Egyszer aztán kinn sétáltak kettecskén az utcán, amikor jött egy lovaskocsi. Valamiért megijedtek a lovak és felágaskodtak. A tyúk megijedt. Riadtan verdesett a szárnyaival dédi nem kis ijedtére. Bekerült a kerekek közé. Véres jelenet (...) A begyénél felszakadt a bőre- mert tolla addigra nemigen volt, olyan öreg volt már. Dédi felkapta, berohant vele a nappaliba, ahol a Singer varrógépe állt, és ... megvarrta. Igen. MEGVARRTA. A lábhajtásos öntöttvas Singeren. A tyúkot. (hatásszünet) És még sokáig éltek, amíg meg nem haltak...Ez volt gyermekkorom horrorképe. Tyúk a varrógép alatt.
:)
VálaszTörlés