2011. december 9., péntek

véletlen adventi áldás

régi házunk előtt egy buszmegálló állt. szemben a dombtetőn tipikus falusi temető. nagy is a buszmegálló forgalma, ha nincs mindenszentek. egyszóval azonnal feltűnik, ha valaki ott áll. nem mindennapi esemény. hideg november volt már. fagyos. délután észleltem először a nénit. egy kis sötét kendős foltocska kapával és kannával. majd este feltűnt, mintha még mindig lenne ott valaki. ez nem járja, busz nem fog már jönni. kabát fel, kimentem. barázdált arcú, hajlott hátú picike fejkendős néni. törékeny forma. se kesztyű, se téli cipő.
- Csókolom!
- Jó estét kedvesem!
- Buszra tetszik még mindig várni?
- Arra, de nem jön. Csak kijöttem még utoljára rendbetenni a férjem sírját.
- Hová tetszik menni?
- Itt lakok két faluval arrébb Szabarban.
- Tessék várni, elviszem.
Kapu ki. Kocsiba nehezen betuszkol. Indulás.
- Korán meghalt az én uram. Fiatalasszony voltam még, amikor itthagyott. A szive vitte el. 2 gyerek volt, az egyik már meghalt. A másik messze ment, van családja. Nem jár haza. Én meg csak így vagyok, azurammal. Itt a keresztnél már jó lesz kedvesem.
- Elviszem a házig, hiszen agyonfagyott. Melyik az?
- Nem kell, igazán.
- De, ha már idáig eljöttem, akkor mindegy.
- Hát, ha ragaszkodik hozzá aranyom, akkor itt tovább, és az utca végén balra, ott, ahol a szűzmária van.
Kis házikó, fakerítés kissé bedőlve. Koromsötét.
- Nem tetszik félni?
- Nekem már nincs mitől félnem. Köszönöm aranyom, fogadja ezt el. - egy ezrest akar a kezembe nyomni.
- Nehogymár, mit tetszik gondolni? Nah, segítek kiszállni.
- Várj aranyom, akkor engedd meg - ráteszi a fejemre a kezét- a Szűzmária nevében legyen áldott a családja. Isten áldja, kedvesem.

elkocsikáztam hazafelé. ilyenek a véletlenek. hogy az ember csak úgy kinéz egy délután az ablakon. aztán meg megáldják.

2011. augusztus 15., hétfő

(Déd)Anyám tyúkja


Amolyan városi legenda. Mesélik a családban, így bizonyára van némi alapja. Nos, egyszer volt hol nem volt, volt az én anyai dédanyámnak egy tyúkja. Egy klasszikus a 20-as évekből. Amolyan tanyasi vörös. Bejárása volt a lakásba. Nem tudni már, miért, de egyesek szerint azért, mert féllábú volt, és a mami peppelte fel, mások szerint vak, süket, béna volt. Részletkérdés. Látom, ahogy ott üldögél a thonet karosszék támláján, és kotkodácsol. Jött, ment a házban, és nem tojt be; ha vécézni kellett kiment az udvarra (ezzel az elemmel volt gyerekkoromban a legtöbb problémám) Egyszer aztán kinn sétáltak kettecskén az utcán, amikor jött egy lovaskocsi. Valamiért megijedtek a lovak és felágaskodtak. A tyúk megijedt. Riadtan verdesett a szárnyaival dédi nem kis ijedtére. Bekerült a kerekek közé. Véres jelenet (...) A begyénél felszakadt a bőre- mert tolla addigra nemigen volt, olyan öreg volt már. Dédi felkapta, berohant vele a nappaliba, ahol a Singer varrógépe állt, és ... megvarrta. Igen. MEGVARRTA. A lábhajtásos öntöttvas Singeren. A tyúkot. (hatásszünet) És még sokáig éltek, amíg meg nem haltak...Ez volt gyermekkorom horrorképe. Tyúk a varrógép alatt.

a narancs átka

- bontjuk az ablakot a konyhában- lezúdul plafonig a tégla- nem volt beépítve merevítés, az ablakkeret tartotta
- ajtó: ugyanez- irány tüzép- 4 nap csúszás: pipa
- lejár az Opelnek a műszakija - besűrítve levizsgázik
- az én autóm egyfolytában olajszintellenőrzésért csicsereg- most volt cserélve- nem baj
- megvesszük a járólapot- átcsesznek a boltban- nagyobb reklamáció- ajándék csemperagasztó-pipa
- a birkák átugrálnak a szomszédba- kerítésemelés-nem számolom hány méteren- pipa
- hoppá- lódarazsak költöztek a hátsó bejárat melletti 6 méteres kémény tetejébe- saját próbálkozások: eredménytelen túl magasan van, túl nagy a fészek, a lódarázs meg nem kispista- tűzoltóságot kihív- probléma megoldva (20 tűzoltót meghívva a kemenceavató buliba)- pipa
- meszelés közben mész cseppent a szemembe- fél óra kiseés...nem baj, megvan- pipa
- emelkedik a CHF?...hünnye
- megcsípett valami, amitől napokig dagadt volt a fejem....(addig sem járok az utcán)
- kiszökdösnek a tyúkok, különösen egy...szárnytollazás...pipa
- elromlott a terménydaráló..., a fűnyíró, a stihl,
- a mosogatógép nem hajlandó az öko programot használni- nem érdekel...majd pipa, ha már semmi sem megy rajta
És mindez miért? Mert mi nem a narancsra szavaztunk...csak ez lehet

2011. augusztus 3., szerda

Figyelem! Az ajtók záródnak!

A kamara irányítása alá került 2011 májusában számos szakma oktatásának irányítása. Elovastam az új, általuk kiadott központi programokat. Megdöbbentem. Most ezen a helyen illene összegyűjtenem, hogy eddigi pályafutásom során hány és hány szakképzés-szerkezeti átalakítást éltem meg, de őszintén szólva: követhetetlen, és kedvem sincs hozzá (egyszer még előfordulhat, hogy megteszem) Ez most egy újabb a sorban. Mi az új benne? Háááát, átnevezték a modulok számozását és óraszámát és jah, mielőtt kimegy a fejemből (mert annyira lényegtelen) kihagyták a testnevelést, a számítástechnikát, a munkajogi ismereteket és az idegen nyelvet. Igen-igen, végülis, szegény szakmunkás így majd nem fog annyit gondolkodni rajta, hogy elhagyja kis országunkat némi létminimum feletti megélhetés reményében...minő vágyak! Ha meg mégis kedve lenne elvándorolni, hát fizessen magántanárt, hiszen telik neki, nemigaz? Nem kell manapság egy fiatalnak sem a számítástechnikához értenie, sem idegen nyelven gügyögni...minek is? Akkor jó, ha ismeri az órát, és reggel időben megjelenik a munkahelyén. Elvégzi, amit kell, nem pofázik. Rettegésben él, hogy kirúgják, hiszen az a törvény is változik. De hiszen Ő semmit sem ért amúgy sem hozzá, mert neki azt sem kellett megtanulnia, miként használja a jogait. Magyarán: bután hagyják. Mert minél kevesebbet tud a világ dolgairól, annál könnyebb manipulálni. Szóval fiatalok, figyelem! Az ajtók záródnak! ... és ez még csak a kezdet...

2011. július 23., szombat

Világkörüli utazás

Igen, el fogok menni.
Majd pár év múlva, amikor már elegem lett a "lét elviselhetetlen könnyűségéből", eladom minden földi javamat, átutalom a pénzt egy svájci bankba, szerzek pár világraszóló bankkártyát...és gooo!
Nah nem luxushotelekbe képzelem magam...neem, érdekes helyeken, emberközelben. Ha valahol nagyon jól érzem magam, maradok pár hónapocskát, esetleg még valami munkát is vállalok. Aztán odébbállok, hiszen hatalmas a Föld nevű bolygó...
(Aztán, ha elfogyott minden pénzem, hazajövök, és celeb leszek, majd amit azzal kerestem, azon visszavásárolok mindent:)
Én így képzelem...

2011. július 19., kedd

Anti-evolúció, avagy Mongóliából a Neander-völgybe

A történelemben számos példát találhatunk arra, hogy egy nemzet akkor tud kiemelkedni, ha vezetőinek soraiba azokat választja be, akik méltóak e feladatra. Dzsinkisz kán szakított a korábbi mongol hagyománnyal, miszerint csak nemesi családok tagjai lehettek vezetők a seregben, ő, a tehetségre tett. És nyert.
Napjainkban buta, elvakult és rosszindulatú pártbábuk ülnek egyre több vezetői székben. Olyan rövidtávú célokat hivatottak megvalósítani, amelyek hosszútávon nézve, nem vezetnek sehová. Miért nem az egyszerű és jól bevált recept alapján történik minden? Érts ez alatt: oktatásba , kultúrába fektetni, a helyi értékekeket kiaknázni, minél kevesebbet inportálni és lehetőleg sokat exportálni, megbecsülni a hazait. A háttérben olyan pénzügyi hatalmak "fiktív államok" működnek, amelyeknek Magyarország csak csöpp a tengerben. És mi csak nézzük, nézzük és csináljuk...
Hová fog jutni az az ország, amelyikben egyre inkább elhatalmasodik a kapcsolat alapú vezetőkinevezési rendszer? Kinek a sorsára jutunk vajon?

2011. április 29., péntek

Kiégett birkák

Hát igen, a tanárok kiégése...ma jó példáját láttam ennek, de nem tanórán... (istenem, mi lehet az órákon?)
Összevonják ismét az iskolákat kicsiny városunkban, a szükséges tollvonáshoz kellett a tantestület véleményezése, miszerint ők (=városvezetés) velünk megvitatták a kérdést. Épületektől, műhelyektől szabadítanak meg bennünket, jól kialakult közösségeket helyeznek új helyre. (Melléklesen a kiürített épületek értéke közel egymilliárd forint....csak mellékesen persze)
Tíz éve egyszer már végigcsinálta ugyanezt a folyamatot "kicsiny" 170 fős testületünk, tehát van bőven tapasztalat (költözés, új műhelyek, építkezés, felújítás éveken keresztül)
Az aktuális okosok felvázolták a helyzetet, majd erre reagált tanácsunk és két éltesebb kolléga (nyugdíj előtt közvetlenül)...majd várták a további hozzászólásokat. Nem volt. Csend volt. Nem jellemző. Mindenki ült és hallgatott. Közel 200-an voltunk a teremben. Szavazás. Egyhangúlag megszavaztuk, hogy megvitattuk a témát. Most már holnap elfogadhatja a közgyűlés. Pont. Birkák. Mert unjuk. Mert felesleges bármit is mondani. Ha bégetünk, jöh a juhászkutya, és megmar (vigyázz ám az állásodra! csökken a gyereklétszám!)
Nah, ezt nevezem én kiégett pedagógustársadalomnak. És ugyan mit is érne a véleményünk.... egymilliárd forinttal szemben?